Filme Porno



Főoldal
Plébánia története
Plébánosok névsora
Templomaink
Munkatársak
Egyháztanács
Miserend
Hirdetések
Keresztelő, Esküvő, Temetés
Napi evangélium
Szentségek
Temetőszabályzat
Halottaink
Imádságok
Hittan
Kis liturgikus illemtan
Ajánlott oldalak
Elérhetőségeink
Szentek élete
Katolikus Lexikon
Album
Videó

Miről beszélnek az emberek a haláluk előtt?

Egy haldoklókkal foglalkozó lelkigondozó tapasztalatai.

Kerry Egan, aki közel 15 éve hospice-lelkigondozói szolgálatot végez, a CNN blogján így ír: „Életük végén az emberek leginkább a családjukról beszélnek: édesanyjukról, édesapjukról, gyermekeikről. A szeretetről, amit éreztek és amit adtak.

Sokszor a szeretetről, amit nem kaptak meg, amit nem tudtak vagy nem akartak kifejezni, vagy talán nem is éreztek azok iránt, akiket feltétel nélkül szeretniük kellett volna. Elmondják, hogyan tanulták meg, mi a szeretet és mi nem. A haldoklók a végstádiumban, hörögve, kezüket valami láthatatlan felé nyújtva sokszor a szüleiket szólítják: Mama, Apuka, Édesanyám.”

„Rájöttem, hogy így beszélnek az emberek a halál előtt Istenről. Így beszélnek az élet értelméről, az emberi lét nagy lelki kérdéseiről. Az életünket nem elméletben, nem teológiai eszmefuttatásokban éljük, hanem a családban. Abban, amelyikbe beleszülettünk, azután a saját családunkban és a barátaink alkotta családban. Először a családban kapunk és adunk szeretetet; ott kapjuk az első sebeket szeretteinktől, és ott tanuljuk meg, hogy a szeretet a legfájóbb visszautasítást is legyőzi.”

A lelkigondozó a szeretet kifejezésének megindító pillanatképeit eleveníti fel: egy férj, miközben nedves kendővel megtörli felesége arcát, másik kezével alulról tartja teljesen megkopaszodott fejét, mert az asszony már nem bírja felemelni a párnáról; egy lány kanalanként eteti édesanyját, aki már évek óta nem ismeri meg; egy feleség megigazítja a párnát halott férje feje alatt, miközben segít a halottszállítónak átemelni a testet a hordágyra. „Életünk értelmét nem vitákban, nem könyvekben vagy tantermekben, még csak nem is a templomban, a zsinagógában vagy a mecsetben találjuk meg, hanem a szeretetnek ezekben a gesztusaiban. Ha Isten, mint hisszük, szeretet, akkor annál jobban megismerjük őt, minél többet tudunk a szeretetről. A szeretet első iskolája – s általában az utolsó is – a család.”

Kerry Egan szerint a halálhoz közeledve megdöbbentően sokan számolnak be rendkívül fájdalmas emlékekről: milyen volt átélni, hogy akit szeretett, bántalmazta, gyűlölte vagy megerőszakolta; milyen volt tudni, hogy a szülei nem akarták, hogy megszülessen; milyen érzés azzal a tudattal állni a halál küszöbén, hogy elhagyta a gyermekeit, iszákosságával tönkretette a családját, vagy nem gondoskodott a rábízottakról. „Megdöbbentő az emberi lélek... Olyan emberek is, akik a családban nem ismerték meg a szeretetet, tudják, hogy szeretetet kellett volna kapniuk. Érzik, mi hiányzott, mit kellett volna gyermekként is, felnőttként is megtapasztalniuk. Ilyenkor más az, amit megtanulhatnak: a megbocsátás.”

„Nem kell teológiai kifejezésekkel beszélnünk Istenről; a halál küszöbén ilyen szavak szinte sohasem hangzanak el. Tanuljuk meg a haldoklóktól, hogy gyermekeinknek azzal beszélhetünk leghatékonyabban Istenről, ha odaadóan szeretjük egymást és szívből megbocsátunk – mint ahogy mindannyian vágyunk rá, hogy édesanyánk, édesapánk, gyermekeink szeressenek és megbocsássanak nekünk.”

Magyar Kurír (mk)

Szent Mihály Római Katolikus Plébánia 2024 Készítette www.wdx.ro