Filme Porno



Főoldal
Plébánia története
Plébánosok névsora
Templomaink
Munkatársak
Egyháztanács
Miserend
Keresztelő, Esküvő, Temetés
Napi evangélium
Szentségek
Temetőszabályzat
Halottaink
Imádságok
Hittan
Kis liturgikus illemtan
Ajánlott oldalak
Elérhetőségeink
Szentek élete
Katolikus Lexikon
Album

Boldoggá és szentté avatás

2018. május 12. szombat

A boldoggá avatás (beatificatio) és a szentté avatás (canonisatio) annak az ünnepélyes kijelentése, hogy az elhunyt Isten színe látására jutott: hősies fokban gyakorolta az erényeket (hitvalló), vagy pedig életét áldozva tett tanúságot Krisztusba vetett hitéről (vértanú).

 

A boldoggá avatás gyakorlatilag a szentté avatást megelőző lépés, vagyis magának a szenttéavatási eljárásnak kötelező, közbeeső mozzanata. A kettő közötti különbség abban áll, hogy a boldoggá avatás során az Egyház megengedi az illető tiszteletét egy adott közösség számára (egyházmegye, szerzetesrend), a szentté avatás során pedig az egész Egyház számára elrendeli hivatalos tiszteletét.


Egyházmegyei szakasz

A szentté avatás eljárását bárki kezdeményezheti a jelölt halálának helye szerint illetékes főpásztornál, feltéve, ha legalább öt év eltelt a jelölt halála óta. A kezdeményező (actor) kötelessége a posztulátor kinevezése és a teljes anyagi háttér biztosítása is. A posztulátor teológiában, egyházjogban és történelemben jártas személy; kinevezését a megyéspüspöknek jóvá kell hagynia. Feladata, hogy mindent megtegyen az ügy előremeneteléért: először is összegyűjt minden lényeges információt és bizonyítékot arra nézve, hogy a jelölt valóban az életszentség hírében halt meg, és ezek alapján kéri a megyéspüspöktől, hogy kezdeményezze a szenttéavatási eljárást.

A megyéspüspök, mielőtt elfogadná a posztulátor által benyújtott kérést és elindítaná az ügyet, kivizsgálja, hogy a jelölt életszentségének/vértanúságának híre valóban elterjedt-e a hívek körében, kikéri a környező egyházmegyék püspökeinek véleményét, és értesíti a Szentszék illetékes dikasztériumát, a Szentek Ügyei Kongregációját. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, a kongregáció részéről nincs ellenvetés (nihil obstat), az eljárás beindul, és a jelöltet ezentúl Isten Szolgájának nevezik.

A megyéspüspök bíróságot állít fel, amelynek élén ő maga áll, vagy az általa kinevezett megbízott. A bíróságnak minden fontos szóbeli tanúvallomást be kell gyűjtenie olyanoktól, akik személyesen ismerték a jelöltet, vagy hallomásból hiteles ismereteik vannak róla. Az eljárás egyházmegyei szakaszában a történész szakértők összegyűjtenek minden fontos dokumentumot a jelölt életútjáról/vértanúságáról, a teológusok megvizsgálják a jelölt írásos hagyatékát, és mindezekről részletes szakvéleményeket készítenek. A cél a lehető legteljesebb vizsgálati anyag összeállítása, semmit el nem hallgatva az igazságból, még akkor sem, ha az kellemetlen vagy kényelmetlen lehet a jelölt életszentségére nézve. Az eljárás nélkülözhetetlen eleme Isten Szolgája részletes életrajzának kritikai szempontok szerinti megírása.

Amikor helyi szinten minden vizsgálat megtörtént, és összeállt a rendszerint több ezer oldalas anyag a jelölt életéről és tetteiről, akkor az aktákat lefordítják (általában olaszra), mindenről két másolatot készítenek, és – hitelesítés után – ezeket ünnepélyesen lezárják, lepecsételik, majd Rómába küldik. Ezzel véget ér az egyházmegyei szakasz, s az üggyel kapcsolatos minden megbízatás megszűnik, a posztulátoré is.


Római (szentszéki) szakasz

A római szakaszhoz új, Rómában lakó posztulátor szükséges, akit szintén az actor nevez ki, a jóváhagyást azonban ezúttal nem a megyéspüspök, hanem a Szentek Ügyei Kongregációja végzi. A posztulátor kérésére felnyitják a lezárt és lepecsételt ügycsomót, megvizsgálják és elismerik az egyházmegyei eljárás szabályszerűségét. Ezzel veszi kezdetét a többlépcsős szentszéki szakasz.

Az ügycsomó alapján a posztulátornak és munkatársának el kell készítenie az összefoglaló munkát, az úgynevezett Positiót. A szigorú előírások szerint megírandó vaskos kötet elkészültét a Szentek Ügyei Kongregációja által kijelölt személy, a relator felügyeli és – ha mindenben megfelelőnek találja – az általa írt előszóval kiegészítve mehet a nyomdába. A nyomtatás csak a Szentszék által elismert néhány nyomda valamelyikében történhet, nemcsak egy egységes metodológia követése végett, hanem azért is, mert a peranyag titok alatt áll.

Amennyiben úgynevezett „régi ügy”-ről van szó, azaz már nem élnek szemtanúk, akiket ki lehetett volna hallgatni az eljárás folyamán, a nyomtatott Positiót először öt történész vizsgálja át, akik a főrelátor vezetése alatt és az ügy relátorának részvételével tartott ülésen nyilatkoznak az életútról szóló dokumentáció teljességéről és hitelességéről.

A Positio egy kilenc teológusból álló bizottság elé kerül, amely felülvizsgálja az erények hősies fokban való gyakorlását, az életszentséget (vagy a vértanúságot). A véleményükkel (Relatio et Vota) kiegészített, és az esetleges hiánypótlásokkal kibővített Positio egy hét bíborosból álló bizottsághoz kerül, amely meghozza a döntést a közülük kinevezett előadó (ponens) vezetése alatt.

Ha ezúttal is igenlő megítélést kap, a kongregáció prefektusa a pápa elé tárja az ügyet, aki – mint egyedüli bíró – meghozza a döntést. Ha ez pozitív, a kongregáció és a posztulátor gondozásában elkészül a latin nyelvű hivatalos dokumentum, a Decretum: ettől kezdve Isten Szolgája a Tiszteletreméltó címet viseli.


A csoda

Ha vértanúról van szó, nincs szükség csodára a boldoggá avatáshoz, hitvalló esetében viszont csak ekkor kezdődhet el a közbenjárására történt feltételezett csoda kivizsgálása. Amíg nem zárul le az életszentség kivizsgálására vonatkozó szakasz, addig a kongregáció a feltételezett csodát nem vizsgálja ki.
A csoda olyan esemény, amelyet tapasztalataink, ismereteink és a tudomány fényében nem tartunk lehetségesnek. Elméletileg bármilyen feltételezett csodát a kongregáció elé lehet tárni, de az esetek kilencvenkilenc százalékában gyógyulásokról van szó. Ha több feltételezett csoda is történt, ki kell választani közülük egyet: nincs mód arra, hogy több feltételezett csodát összegyűjtve, együtt terjesszenek a Szentszék elé.

A kivizsgálás ez esetben is egyházmegyei szakasszal kezdődik: a római posztulátor feladata, hogy vice-posztulátort nevezzen ki, aki a feltételezett csodáról minden fellelhető hasznos információt összegyűjt, és kérvényezi annak kivizsgálást annál a püspöknél, akinek egyházmegyéjében történt a feltételezett csoda. A megyéspüspök előbb kikéri egy vagy két szakértő véleményét, s az alapján dönti el, hogy elrendeli-e az eljárás megkezdését. Ha igen, bíróságot nevez ki, amely – egy szakértő bevonásával – begyűjt minden dokumentációt, és kihallgatja a tanúkat. Amikor minden vizsgálat megtörtént, az aktákat lefordítják olaszra, két másolatot készítenek a teljes percsomóról, és – hitelesítés után – lezárják, lepecsételik, majd Rómába küldik.

Az ügycsomó felnyitása, megvizsgálása és az egyházmegyei eljárás szabályszerűségének elismerése után a római posztulátor elkészíti az összefoglaló munkát, a Positio super mirót, amely két független szakértő kezébe kerül. Ha átmegy ezen az első szűrőn, akkor kerül e két szakvéleménnyel kiegészítve a hét főből álló orvosbizottság elé, amely a kongregáció titkárának, altitkárának és teológus prelátusának jelenlétében tartott szakkonzultáció keretében megállapítja, hogy a kérdéses eset tudományosan megmagyarázható-e.

Ha a történtekre nincs tudományos magyarázat, akkor az orvos szakértők véleményével kiegészített Positio alapján a héttagú teológusbizottság vizsgálja meg, hogy az eset csodának minősül-e, azaz valóban egy meghatározott személy (Isten Szolgája, Tiszteletreméltó, Boldog) kizárólagos közbenjárására történt-e. Ha igenlő megítélést kap, az e véleményekkel (Relatio et Vota) kiegészített Positióról a havonta két alkalommal rendes szesszióba összeülő, hét bíborosból álló bizottság dönt. Ha itt is pozitív megítélést kap, a kongregáció prefektusa a pápa elé tárja az ügyet.

Igenlő döntés esetén, a kongregáció és a posztulátor gondoskodik a két latin nyelvű hivatalos dokumentum elkészítéséről: Decretum a csoda hitelességéről és Breve a boldoggá avatásról.

A szentté avatáshoz az szükséges, hogy a Boldog közbenjárására, a boldoggá avatás után csoda történjen (vértanú esetében is), amelynek az előbb bemutatott módon végig kell járnia a kivizsgálás útját.

A csoda hitelességének elismerése után egy, az ügyet egészében összefogó Compendium készül, amelyet a Rómában tartózkodó valamennyi bíborosnak és püspöknek megküldenek véleményezésre. A Szentatya rendes konzisztórium keretében hallgatja meg álláspontjukat és erősíti meg azt. A kongregáció és a posztulátor gondoskodik a szentté avatást tanúsító latin nyelvű hivatalos dokumentum, a Litterae Decretales elkészítéséről.


Az ünnepélyes aktus

Szalézi Ferenc 1662. január 8-i boldoggá avatásával kezdődően az összes boldoggá avatás a Vatikánban zajlott, egészen 1981-ig, amikor II. János Pál pápa Manilában tizennégy boldogot avatott. Maximilian Kolbe atya boldoggá avatásától kezdve (1971. október 17.) mindig a pápa végezte a boldoggá és a szentté avatást is, így az utóbbi évtizedekben szinte összemosódott a kettő.

XVI. Benedek pápa 2005-ben visszaállította a korábbi gyakorlatot. Ennek értelmében a boldoggá avatást – bár mindig pápai cselekmény – a Szentatya képviselője végzi, aki rendes körülmények között a Szentek Ügyei Kongregációjának prefektusa. Ez alól négy kivétel volt eddig: XVI. Benedek pápa avatta boldoggá 2010-ben John Henry Newmant Birminghamben és 2011-ben II. János Pált Rómában, illetve 2014-ben Ferenc pápa a százhuszonnégy koreai vértanút Szöulban és VI. Pált Rómában. Bár alapos indok esetén Rómában vagy más helyen is lehetséges, a boldoggá avatás abban az egyházmegyében történik, amely az eljárást kezdeményezte, hogy ezáltal is hangsúlyt kapjon: egy helyi kultusz engedélyezéséről van szó.

A szentté avatást továbbra is a pápa végzi a Vatikánban, kifejezve az Egyház egyetemességét és azt, hogy a szentté avatás az egész Egyházra vonatkozik.

Szöveg: Kovács Gergely okleveles posztulátor, Róma

Fotó: Bókay László

Magyar Kurír

Szent Mih�ly R�mai Katolikus Pl�b�nia 2018 K�sz�tette www.wdx.ro



free counters
free counter