|
|
Hamvazószerda, a nagyböjt kezdete
A húsvétot megelõzõ negyvennapos böjt a keresztények számára bûnbánati idõszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelõdésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek a húsvétnak, Jézus Krisztus feltámadásának megünneplésére.
Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus nyilvános mûködésének megkezdése elõtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.
A böjt vallásos gyakorlata a bûnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejezõdését szolgálja, jelzi az embernek Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását.
Hamvazószerda az õskeresztény hagyományból merít: a hívõk a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is õrzik ennek emlékét: az elõzõ évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt elsõ vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét az elsõ vasárnap elõtti szerdára tették, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbeesõ hat vasárnap nem böjti nap.
Magyar Kurír
|