|
||||
|
|
|
Bõjte Csaba gondolatai
Itt van az õsz, hóharmat tarolja le a virágokat, a leveleket a fákról. Október a levert forradalmak, népünk szenvedéseinek az ideje is. És alattomosan körülöttünk kígyózik ez a gazdasági válság, melynek méreteit és a mi kis életünkre való hatásait még nem is látjuk pontosan. „Gondok, bajok, válságok: részei az életünknek. Krisztus nem ígérte, hogy aki utána akar menni, annak csupa napfény lesz az élete, és virágesõben járhat majd az angyalok által elénk terített bársonyszõnyegen. Nem: Õ azt mondta, hogy: „ki utánam akar jönni, vegye vállára a keresztet és úgy kövessen engem!" Felmerül a kérdés, és sokan nekem is szegezik, hogy egy kereszténynek mi a teendõje válság idején. Arra gondoltam, hogy a Szent Család példáján keresztül fogalmazzunk meg a magunk számára egy stratégiát. Nézzük meg, õk hogyan viselkedtek a válság idején, és kövessük õket alázattal. Ismerõs a történet: a 12 éves kis Jézussal szülei felmennek Jeruzsálembe. Az ünnep végén elindulnak hazafelé, és egy idõ után észreveszik hogy nincs velük a gyermek. Szörnyû percek lehettek ezek. Három fontos szabályra hívnám fel a figyelmeteket: 1. A Szent Család nem esik pánikba: Abban az idõben a közbiztonság nem a mai volt, az, hogy egy erõs, egészséges fiút elraboljanak rabszolgának, nagyon elképzelhetõ. Bármi megtörténhetett, látták õk már a gyermekgyilkos Heródes kegyetlenségét is. A Szent Család uralkodik magán, szépen szisztematikusan elkezdik keresni az Isten által rájuk bízott Gyermeket. Három nap hosszú idõ, és mégis amikor megtalálják, Mária csak ennyit mond: „Nézd, atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk?" Döbbenetes önuralom, nem kerül elé nadrágszíj, nincsenek idegösszeomlások, nagy jelenetek, sírógörcsök. Csodálom ezt az önuralmat, melyet kemény, keresõ három nap után siker koronáz. 2. Nem dobják be a törülközõt fásult rezignáltsággal, nem ülnek le és fatalista módon nem mondják azt, hogy ha akarja, majd az Úr visszahozza a gyermeket. Nem mondják azt, hogy Isten adta és Isten elvette, hanem minden erejüket megfeszítve próbálják megoldani ezt a váratlan komoly feladatot, mellyel szembekerültek. Isten rájuk bízta a Szent Fiát, és õk a maguk kis emberi eszközeivel sikeresen próbálják megoldani a feladatot. Egy-két nap után sem adják fel a keresést, tudják, hogy Isten lehetetlen dolgokat nem bíz az emberre. Csak kell legyen megoldás! Végérvényesen nem mehet zsákutcába az élet! És nekik lesz igazuk, megtalálják és átölelhetik drága kincsüket, a földre szált élõ szeretetet. 3. Összezárnak. Nem esnek egymás nyakának, és nem kezdik firtatni, hogy ki mennyire felelõs a kialakult helyzetért. Persze hogy mondhatta volna Mária, hogy te vagy a férfi, miért nem ügyelsz ránk? És József is kitörhetett volna: Hát nem rád bízta a Jóisten a gyermeket, te beszéltél az angyallal, te vagy az anya! Mind a kettõjüknek igaza lehetett volna, de most nem az igazságot kell keresni, hanem a földreszállt szeretetet, az Istenembert. "Atyád és én aggódva kerestünk.." – mondja Mária. Együtt, felelõsen próbálják elhárítani az életük ellen irányuló csapást. Õk tudják, hogy nem egymásban kell keresniük a problémát, a gond ott van és egyformán sújtja mindkettõjüket, ezért minden erejüket latba vetve összefognak, és együtt oldják meg a feladatot. Kedves Testvérek! A létért küzdeni kell, az erdõben a kis õzike létével fizet, ha a rejtõzködés, menekülés, életben maradás feladatait nem tudja megoldani a farkasok között. Számára nem kérdés, hogy van-e kedve szaladni, csendben figyelmesen táplálkozni? Neki ott nincsenek jogai, csak lehetõségei, melyeket ha kihasznál, életben marad. Természetesen a feladat megoldása okosabbá, ügyesebbé, erõsebbé teszi. Mindennapi küzdelmei által nõ fel, hogy nagy és szép legyen. Az emberek világa is hasonló! Mi is dzsungelben élünk! Az ördög mint ordító oroszlán vesz körül, és azt keresi, hogy kit nyelhet el. A létünkért küzdünk. Ha megtanulunk két lábon járni, szépen beszélni, önmagunkon uralkodni, nehéz helyzetekben kitartani, éles szemekkel meglátni a veszélyt, a lehetõségeket, és azt villámgyorsan, és pontosan lereagálni, akkor életünk itt a földön kiteljesedik. Ahogy Mária felvállalta a feladatot, és annak becsületes elvégzése által felnõtt a Mennynek Királyné asszonya címhez, mi is felnõhetünk oda, hogy Istennel egy asztalhoz üljünk, ha kitartó kemény munkával megkeressük és megtaláljuk a holnapba vezetõ utat." Szeretettel, Csaba testvér Magyar Kurír |
||
|
||||
