Filme Porno



Főoldal
Plébánia története
Plébánosok névsora
Templomaink
Munkatársak
Egyháztanács
Miserend
Hirdetések
Keresztelő, Esküvő, Temetés
Napi evangélium
Szentségek
Temetőszabályzat
Halottaink
Imádságok
Hittan
Kis liturgikus illemtan
Ajánlott oldalak
Elérhetőségeink
Szentek élete
Katolikus Lexikon
Album
Videó

Egyházi rend

     Az egyházi rend és a házasság az a két szentség, amelyek az Egyházban a közösséget szolgálják. Ezeknek az a célja, hogy aki fölveszi őket, mások üdvösségének előmozdítására szentelje magát. Ez a két szentség azoknak is üdvére szolgál, akik fölveszik, de csak azért, mert mások üdvözítésére törekszenek.

     Az egyházi rend szentségét Krisztus az utolsó vacsorán alapította.

     Ez a szentség eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekre és Krisztushoz teszi hasonlóvá.

     Az egyházi rendet csak megkeresztelt ember veheti föl.

  • Az egyházi rend mindhárom fokozatát (diákonus, pap, püspök) csak egyszer lehet fölvenni.
  • A nyugati (latin) Egyházban csak olyan férfit lehet pappá vagy püspökké szentelni, aki hajlandó elfogadni a nőtlenséget (celibátust). A keleti egyházakban házas férfiakat is lehet diákonussá és pappá szentelni, de püspökké szentelni csak nőtlen papot lehet.
  • Nőtlen férfiakat akkor lehet diákonussá szentelni, ha vállalják a nőtlenséget.
  • Házas férfiakat akkor lehet diákonussá szentelni, ha elfogadják, hogy többé nem nősülnek meg (akkor sem, ha a házastársuk meghal).
  • Akik fel akarják venni ezt a szentséget, jelentkeznek az Egyháznál. Rendszerint bizonyos szellemi-lelki előkészületi idő után hívja meg őket a diákonussá szentelésre az illetékes egyházi hivatal.
  • Nőtlen diákonust, ha elfogadja a celibátust, pappá lehet szentelni, ha az Egyház meghívja a papságra. Rendszerint újabb előkészület szükséges, mielőtt a diákonust pappá szentelik.
  • Bármely pap püspökké szentelhető, ha az Egyház meghívja a püspökségre.
  • Senkinek sem joga az, hogy fölvegye az egyházi rendet.

     Az a gyakorlat, hogy csak férfiakat szentelnek pappá, Krisztusnak azon a döntésén alapul, hogy csak férfiakat hívott meg erre. Még a szeplőtelenül fogantatott Máriát sem hívta meg, hogy diákonus, pap vagy püspök legyen.

     Az egyházi rend szertartásának lényegi része valamennyi fokozaton a püspök által mondott fölszentelő imádság, valamint az, hogy két kezét a szentelendő fejére teszi.

     Az egyházi rend mindhárom fokozatát csak püspök szolgáltathatja ki.

     A püspök rendelkezik az egyházi rend szentségének a teljességével.

  • A püspökök az apostolok utódai, és felelősek mind az egész egyetemes Egyházért, mind azért a helyi egyházért (egyházmegyéért), amely rájuk van bízva.
    • Minthogy minden püspök felelős az egész Egyházért, azért csak olyanokat lehet püspökké szentelni, akiket a pápa, akiben az Egyház egysége látható módon a legmagasabb szinten valósul meg, meghív rá.
    • Ha egy püspök megszakítja a pápával való kapcsolatot, akkor az vagy jogi szempontból szakad el a pápától (skizma, egyházszakadás), vagy tanítás szempontjából (eretnekség), és azok a büntetések vonatkoznak rá, amelyeket az egyházjog a szakadár vagy eretnek klerikusokra megállapít.
  • Az apostolok püspököket szenteltek úgy, hogy kézrátétellel adták át nekik a Szentlelket. Ez a gyakorlat mind a mai napig megszakítatlan láncolatban folytatódik.
  • A püspökök Krisztus hierarchikus papságának teljességével rendelkeznek.
  • A püspökök a hit tanítói.

     A papok a püspökök munkatársai.

  • A papok nem rendelkeznek Krisztus hierarchikus papságának teljességével, mint a püspökök, ők csak részesednek belőle.
  • A papok csak a püspöktől való függésben gyakorolják papságukat.
  • A papok rendelkeznek azzal a hatalommal, hogy az Oltáriszentséget átváltoztassák, a bűnöket a bűnbocsánat szentségében megbocsássák és hogy a szent kenetet kiszolgáltassák.
  • Feladatuk az evangélium hirdetése és Isten népének irányítása.
  • Fölszentelésük által, püspökükkel egységben, a papok részesednek az Egyház egyetemes küldetésében, hogy az evangéliumot minden népnek hirdessék.
  • Egy egyházmegye valamennyi papja együttvéve, a püspökkel egységben, alkotja az egyházmegye papi kollégiumát.
  • Az egyházi rend köteléke révén a világ összes papja mind kapcsolatban van egymással.

     A diákonusok feladata, hogy a püspök szolgálatára legyenek.

  • A diákonusok nem részesednek Krisztus hierarchikus papságában, de ők is megkapták az egyházi rendet, és Krisztus küldetésében és kegyelmében különleges módon részesednek.
  • A diákonusokat elsősorban azért szentelik föl, hogy a püspök szolgálatára legyenek.
  • A diákonusok a papoknak is segédkeznek.
  • A diákonusok segédkeznek az Oltáriszentség bemutatásakor. Ki is szolgáltatják az Oltáriszentséget, házasságokat megáldanak, hirdetik az evangéliumot, temetési szertartást végeznek, és részt vesznek a szeretetszolgálatokban.

     Krisztus papságában minden megkeresztelt hívő részesedik.

  • Mégis, az a krisztusi papság, amelyet a szent rendek közvetítenek, lényegesen különbözik a hívek papságától, mert az bizonyos szent hatalmat is megad a hívek szolgálatára.
  • Másrészt viszont nem volna szükség fölszenteltekre, ha nem volnának megkeresztelt hívek, az Egyház megkeresztelt tagjai pedig nem tudnák Krisztus áldozatát bemutatni pap nélkül. A keresztségben kapott krisztusi papság és az egyházi rendben kapott hierarchikus krisztusi papság kiegészíti egymást, és mindkettőnek szüksége van a másikra.

     Az egész Egyház papi nemzet. A keresztségnek köszönhetően minden hívő részesedik Krisztus papságában. Ezt a részesedést ,,a hívek egyetemes papságának'' nevezik. Erre alapozva és ennek szolgálatában létezik egy másik részesedés is Krisztus küldetésében; az egyházi rend szentsége által fölszentelt szolgálat részesedése, amelynek föladata Krisztus, a Fő nevében és személyében szolgálni a közösségen belül. (KEK, 1591.)

     A szent szolgálatot kezdettől fogva három fokozatban gyakorolták és adták át. Ezek: a püspöki, az áldozópapi és a diákonusi fokozat. A szenteléssel átadott szolgálatok az Egyház szerves fölépítése számára nélkülözhetetlenek: püspök, áldozópapok és diákonusok nélkül nem lehet Egyházról beszélni. (KEK, 1593.)

Vissza a szentségekhez

Szent Mihály Római Katolikus Plébánia 2024 Készítette www.wdx.ro