Filme Porno



Főoldal
Plébánia története
Plébánosok névsora
Templomaink
Munkatársak
Egyháztanács
Miserend
Hirdetések
Keresztelő, Esküvő, Temetés
Napi evangélium
Szentségek
Temetőszabályzat
Halottaink
Imádságok
Hittan
Kis liturgikus illemtan
Ajánlott oldalak
Elérhetőségeink
Szentek élete
Katolikus Lexikon
Album
Videó

Házasság

     A házasság és az egyházi rend az a két szentség, amelyek az Egyházban a közösséget szolgálják. Ezeknek az a célja, hogy aki fölveszi őket, mások üdvösségének előmozdítására szentelje magát. Ez a két szentség azoknak is üdvére szolgál, akik fölveszik, de csak azért, mert mások üdvözítésére törekszenek.

     Krisztus akkor alapította a házasság szentségét, amikor részt vett a kánai menyegzőn, és amikor azt tanította, hogy a férfi és nő házastársi kapcsolatának a halálig kell tartania.

  • A többi szentségektől eltérően a házasságot Isten akkor alapította, amikor az embert megteremtette.
  • Krisztus a házasságot fölemelte a szentség rangjára, ez a házasság szentsége.

     A házasság szentsége felbonthatatlan köteléket létesít egy férfi és egy nő között.

  • A házasság kötelékében a férj és a feleség teljesen és maradéktalanul átadják önmagukat egymásnak egy életre szólóan: egymást úgy kell szeretniük, ahogy Krisztus szereti az Egyházat.
  • A házassági kötelék állandó, hűséges, és új emberi élet fogadására kész.
    • A házasság állandósága, Krisztus szeretetének állandóságát tükrözve, kizárja a válást olyan értelemben, hogy a válással egy házasság véget érne.
    • Megmarad a házassága azoknak a pároknak, akik érvényes házasságot kötöttek, és külön élnek (még ha polgárilag el is válnak).
    • Olyan ember, aki érvényes házasságot kötött, nem köthet új házasságot, amíg a házastársa él.
    • A házastársi hűség, azt a hűséges szeretetet utánozva, amellyel Isten az embereket szereti, kizárja a többnejűséget és a házasságtörést.
    • Az élet befogadására való készség, Isten örökké termékeny szeretetét utánozva, kizárja a fogamzásgátlás minden formáját. (A természetes családtervezés nem fogamzásgátlás.)

     Bármely pár, vagyis egy férfi és egy nő, akik meg vannak keresztelve és szabad állapotúak, fölvehetik ezt a szentséget. Ez azt jelenti, hogy az a férfi és az a nő, aki házasságra akar lépni:

  • legyen olyan életkorú és rendelkezzen mindazokkal a feltételekkel, amiket a polgári és az egyházi törvény megkíván;
  • nem élhet érvényes házasságban valaki mással (a házasságok ,,semmissé nyilvánítása'' csak azt állapítja meg, hogy a házasság érvénytelen volt);
  • nem állhat semmiféle erőszak vagy kényszer hatása alatt, amikor beleegyezését adja.

     Püspöki engedéllyel a házasság megköthető akkor is, ha akár a vőlegény, akár a menyasszony (vagy mindkettő) nincs megkeresztelve. A házasság szentségét azonban nem vehetik föl. Házasságuk úgynevezett természetes kapcsolat, és az Egyház áldását elnyeri.

     Egy katolikus és egy nem-katolikus, de megkeresztelt ember házasságot köthet, és fölveheti érvényesen a házasság szentségét. Ezt vegyes házasságnak nevezzük.

  • Az ilyen házassághoz külön engedély szükséges, és ezt csak akkor adják meg, ha a katolikus fél megígéri, hogy hitét továbbra is gyakorolni fogja, és hogy valamennyi gyermekét katolikusként fogja nevelni.

     A házasság szentségét csak megbérmált személyek vehetik föl.

     Akik házasságot akarnak kötni, azoknak föl kell készülniük erre a szentségre:

  • imádsággal;
  • keresztény életmóddal (ami egyebek közt azt is kizárja, hogy a házasság előtt együtt éljenek);
  • szentgyónással és szentáldozással.

     Akik házasságot akarnak kötni, azoknak jelentkezniük kell egy püspöknél, papnál vagy diákonusnál, aki segíteni fogja őket a házasság szentségére való fölkészülésben.

  • Azon a közvetlen előkészületen kívül, amely a házasság előtti hónapokban történik, a családoknak is fel kell készíteniük gyermekeiket a házas élet várható feladataira.
  • Ennél közelebbi fölkészítést is kell nyújtani a házasságra a serdülőkorban a rokonok, tanárok, papok és barátok példájával és szavaival.

     A házasság megkötése azzal történik, hogy egy férfi és egy nő beleegyezését adja, hogy teljesen és szabadon átadják egymásnak önmagukat.

     A férfi és a nő egymásnak szolgáltatják ki a szentséget, amikor házasságot kötnek.

     A püspök, pap vagy diákonus kiveszi és elfogadja a menyasszony és a vőlegény beleegyezését, és képviseli az Egyházat.

  • Püspöki engedéllyel nem-katolikus pap is kiveheti a házasulók fogadalmát.

     A házasság szentségét általában  szentmise keretében szolgáltatják ki.

  • Ha nem-katolikus és katolikus lép házasságra, a szentség kiszolgáltatása általában nem szentmise keretében történik.

     Ahol a polgári törvény megkíván házassági tanúkat, ott az Egyház is megkívánja.

     A házasság szentsége Krisztusnak és az Egyháznak a kapcsolatát jelzi és jeleníti meg.

     A férfi és a nő továbbá a házasságban "már nem két test, hanem csak egy" (Mt 19,6), személyük és tevékenységük bensőséges kapcsolatában egymás kölcsönös segítségére és szolgálatára vannak, egységüket átélik és egyre szilárdabban érzik a magukénak. Ez a bensőséges egyesülés -- hiszen itt két személy kölcsönös önátadásáról van szó -- nemkülönben a gyermekek érdeke is a házastársak teljes hűségét követeli meg, és sürgeti, hogy felbonthatatlan legyen egységük. (Gaudium et spes, 48.)

     Napjainkban, a hittől idegen, s vele szemben gyakran ellenséges világban a hívő családoknak mint az éltető és sugárzó hit tűzhelyeinek elsőrendű a fontosságuk. Ezért a II. Vatikáni Zsinat a családot ősi kifejezéssel így nevezi: Ecclesia domestica (lásd Lumen gentium, 11.). A család kebelén a szülők ,,legyenek gyermekeik első hithirdetői szavukkal és példájukkal, és ápolják mindegyikük sajátos hivatását, különös gonddal pedig a papi hivatást'' (lásd Lumen gentium, 11.). Itt valósul meg kiváltságos módon a családapa, a családanya, a gyermekek és valamennyi családtag keresztségben kapott általános papsága ,,a szentségek vételekor, az imádságban, a hálaadásban, a szent élet tanúságtételében, a vállalt önmegtagadásban és a tevékeny szeretetben'' (lásd Lumen gentium, 10.). A családi otthon tehát a keresztény élet első iskolája, és ,,az emberi gazdagodás iskolája'' (lásd Gaudium et spes, 52.). Az ember itt sajátítja el a kitartást, ismeri meg a munka örömét, a testvéri szeretetet, a nagylelkű, sőt ismételt megbocsátást, főként az istentisztelet, az imádság és az életfelajánlás által. (KEK, 1656-1657.)

.

Szent Mihály Római Katolikus Plébánia 2024 Készítette www.wdx.ro