Filme Porno



Főoldal
Plébánia története
Plébánosok névsora
Templomaink
Munkatársak
Egyháztanács
Miserend
Keresztelő, Esküvő, Temetés
Napi evangélium
Szentségek
Temetőszabályzat
Halottaink
Imádságok
Hittan
Kis liturgikus illemtan
Ajánlott oldalak
Elérhetőségeink
Szentek élete
Katolikus Lexikon
Album

„Csak idő kérdése, és az emberek tódulni fognak a katolikus egyházba”

Egy kanadai pár titokban tartja négy hónapos gyermeke nemét, hogy maga dönthessen majd, fiú-e vagy lány. „Azzal, hogy nem áruljuk el a kicsi nemét, azt üzenjük a világnak: engedjék már meg, hogy ő maga mondja meg, mi akar lenni!” – indokolták döntésüket a szülők, akiknek esete a napokban bejárta a világsajtót. „Ebben a tébolyult világban a katolikus egyház a józan ész utolsó bástyája” – értékeli az esetet az ncregister.com. írása.

A „nem nélküli” gyermek szülei, Kathy Witterick és David Stocker szerint a dolog jól működik két nagyobb gyermekük, az ötéves Jazz és a kétéves Kio esetében. Mindkét fiúcska hosszú hajú, és másfél éves koruk óta maguk választotta ruhában járnak: Jazz legszívesebben rózsaszínben (festett körömmel), Kio bordóban. „Mindig lánynak nézik őket – mondja az apa, hozzátéve: a fiúk majd eldöntik, mit válaszolnak rá.”

Magánál az ügynél szinte érdekesebb, hogy milyen megértő reakciókat váltott ki a különféle internetes fórumokon. Egy pszichológus csupán azért aggódik, hogy a gyerek peremre szorul majd ebben a világban, ahol az ember kénytelen a férfi, női vagy „a kettő közötti” kategóriába tartozni, miközben ő „egyik sem”. Van, aki úgy véli: ritkaság, hogy a szülők minden lehetőséget nyitva hagynak gyermekük számára, nem úgy, mint egyes ortodox zsidók és keresztények, akik „tudatosan ráerőszakolják saját szigorú ideológiájukat a gyerekeikre, hogy életük végéig egy olyan kultúrában éljenek, amely ellentétes a földrajzi meghatározottságukkal.” Egy másik hozzászóló szerint korlátozást jelent, ha valakit férfinak vagy nőnek bélyegeznek; de sokan vélekednek úgy is: könnyen lehet, hogy mindez a szülők elleni lázadást vált majd ki a gyerekekben, akik később talán éppen a nemi szerepekhez való igazodás mellett döntenek majd.

Érdekes gondolat, hogy ha a biológia valóban semmit sem jelent, akkor a faj meghatározására is szabadságot lehetne adni a gyereknek: nem kellene korlátozni, hogy mindenképpen a homo sapiens fajhoz kell tartoznia, hanem hadd döntse el, mi akar lenni: kutya, macska, esetleg puhatestű. Furcsa, hogy miközben ezt a gondolatot ma még mindenki képtelenségnek tartaná, hatalmas nyomást tapasztalunk abban az irányban, hogy az XX és XY kromoszómákról ne vegyünk tudomást, és a nemeket pusztán társadalmi konvenciónak tekintsük.

Ezért indokolt vélemény, hogy csak idő kérdése, és az emberek tódulni fognak a katolikus egyházba. A Witterick-Stocker család nem tesz mást, mint tettekre váltja a mai szekuláris felfogás egyik tételét, nevezetesen azt, hogy a nemek különbözősége pusztán társadalmi képződmény. Ez azonban nem megy a végtelenségig. Ma, amikor felnőtt emberek komolyan képesek vitatkozni arról, hogy jogot kell adni a bölcsödéseknek, hogy maguk válasszák meg a nemüket, nem vagyunk messze a fordulóponttól, amikor bármely igazságkereső ember számára világossá válik, hogy ebben a tébolyult világban a katolikus egyház a józan ész utolsó bástyája, az egyetlen intézmény, amely kétezer éve örök igazságokat hirdet – köztük azt is, hogy az ember nem maga dönti el, fiú-e vagy lány. 

 

Jennifer Fulwiler írása nyomán; www.ncregister.com

 

Magyar Kurír

Szent Mihály Római Katolikus Plébánia 2019 Készítette www.wdx.ro