Bűnbocsánat szentsége vagy a Szentgyónás

     A bűnbocsánat szentsége az egyike annak a két szentségnek, amelyek a megkeresztelt ember lelkét meggyógyítják és megszabadítják bűneitől. A másik gyógyító szentség a betegek kenete.

     A bűnbocsánat szentségének más elnevezései: a gyónás szentsége, a bűnbánat szentsége.

     A bűnbocsánat szentségét Krisztus Húsvét vasárnapján alapította, amikor rálehelt az apostolokra, és ezt mondta: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.'' (Lásd Jn 20,22-23).

     A bűnbocsánat szentsége azoknak a bűnöknek a bocsánatát adja meg, amelyeket megkeresztelt ember a keresztség után elkövet.

• A bűnbocsánat szentsége visszaadja Isten kegyelmének ajándékát, amit a halálos bűnnel elvesztettünk. Kibékít minket az Egyházzal.
• A bűnbocsánat szentsége megelőzi az utolsó ítéletet, mert aki halálos bűnt követett el, a bűnbocsánat szentsége által elkerüli a kárhozottak ítéletét. A bűnös megszabadul a pokoltól.
• Akik nincsenek halálos bűn állapotában, azokban a bűnbocsánat szentsége az isteni életet erősíti és élénkíti.
• A bűnbocsánat szentsége abban is segít, hogy érzékennyé váljunk a bűnnel szemben, és hogy lelkiismeretünk helyesen alakuljon.

     A bűnbocsánat szentsége az Egyház valamennyi tagja számára van, de különösen azok számára, akik keresztségük után súlyosan vétkeztek.

• Nincs olyan súlyos bűn, amire ne volna bocsánat.
• A bocsánatot azonban kérni kell.
• A vakmerő bizakodás bűnét, vagyis annak feltételezését, hogy Isten kérés nélkül is megbocsát, vagy hogy Isten segítsége nélkül is lehet üdvözülni, a Szentlélek elleni bűnnek nevezzük. Erre a bűnre azért nincs bocsánat, mert az, aki elköveti, nem kéri a bocsánatot. Ha kéri a bűnös, meg is kaphatja a bocsánatot.
• A kétségbeesés bűnére, vagyis ha valaki meg van győződve, hogy a bűnei olyan súlyosak, hogy Isten nem tudja megbocsátani, nincsen bocsánat, mert az, aki elköveti, nem kéri a bocsánatot. Ha kéri a bűnös, meg is kaphatja a bocsánatot.
• Mind a vakmerő bizakodás, mind a kétségbeesés a Szentlélek elleni bűn.

     A bűnbocsánat szentségében a bűnösnek meg kell bánnia bűneit, meg kell azokat gyónnia egy papnak, és elégtételt kell végeznie.

• A szentség vétele előtt meg kell vizsgálnunk a lelkiismeretünket, hogy megállapítsuk, milyen bűnöket követtünk el.
• Az elkövetett bűnöknek bűnbánatot kell kiváltaniuk. A bűnbánat bizonyos bánat érzését foglalja magába, a bűn elutasítását, valamint erős elhatározást, hogy többé nem követjük el.
• A tökéletes bánat azt jelenti, hogy bűneinket Isten iránti szeretetből bánjuk. A tökéletes bánat elnyerheti számunkra a halálos bűnök bocsánatát, ha magába foglalja a szentségi gyónás erős szándékát.
• A nem tökéletes bánat azt jelenti, hogy bűneinket az örök kárhozattól való félelmünkből bánjuk.
• A bűnbánónak meg kell vallania a bűneit egy pap előtt.
• Minden halálos bűnt, amire emlékszünk, meg kell vallanunk egy pap előtt.
• A bűnbocsánat szentségéhez hozzátartozik, hogy valamennyi súlyos bűnünket egyenként (szám szerint) megvalljuk.
• A bűnök bevallása után a bűnösnek elégtételt kell szolgáltatnia az elkövetett bűnökért. Minden bűn megsebzi a bűnös lelkét, és sok bűn másoknak is kárára van. Minden lehetőt meg kell tennünk a károk helyrehozatalára.
• Az ellopott javakat vissza kell adni.
• A jogtalanságokért kárpótlást kell nyújtani.
• Ha valaki jó hírének ártottunk, azt helyre kell állítani.
• A bűnösnek el kell végeznie valamilyen elégtételt, hogy saját lelke egészségét helyreállítsa. Ezt az elégtételt a pap állapítja meg.

     A bűnbevallás után a pap a feloldozás szavait mondja el a bűnös fölött: ,,Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot, és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked és adja meg a békét, és én feloldozlak téged bűneidtől az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.''

     A bűnbocsánat szentségének három formája van:

• Magán: az Egyház általános gyakorlata szerint a plébános megállapít olyan időket, amikor papok állnak rendelkezésre, hogy a hívek gyónását meghallgassák. Azok, akik fel akarják venni a szentséget, eljönnek a kijelölt időben, megvizsgálják a lelkiismeretüket, megvallják a bűneiket, feloldozást kapnak, és elvégzik az elégtételt.
• Közös: azok, akik fel akarják venni a bűnbocsánat szentségét, összegyűlnek a templomban egy megadott időben. Több pap (akár tíz, vagy annál több is) vonul be a templomba. Egyik pap megkezdi a szertartást a szokott módon: Szentírás-olvasás van, homília, közös lelkiismeret-vizsgálat. Ezután elmondanak közösen egy imát, amellyel megvallják, hogy bűnösök, valamint elmondanak egy Miatyánkot. Akik a szentséghez akarnak járulni, odamennek az egyik paphoz, elmondják a bűneiket, megkapják a feloldozást és elvégzik az elégtételt. Lehet közös elégtétel is, amelyet valamennyi pap kiró azokra, akik őhozzá jönnek. A szertartás elbocsátással és közös énekkel fejeződhet be.
• Általános feloldozás: veszélyben, vagy ha a bűnbánók igen nagy száma miatt nagyon hosszan kellene várakozniuk a gyónásra, a pap feloldozást adhat az összes jelenlevőknek egyéni bűnvallomás nélkül is. Ezt meg lehet tenni például, egy zuhanó repülőgépen, vagy ha katonák harcba indulnak. Akkor is lehet ezt a formát használni, ha igen nagyszámú hívő van, és olyan kevés pap, hogy egy hónapig is kellene várni a gyónásra. Akik ilyen feloldozásban részesülnek, azoknak a legközelebbi lehetséges alkalommal meg kell vallaniuk valamennyi súlyos bűnüket. Bizonyos, hogy a szentségnek ez a harmadik formája nem lehet rendszeres gyakorlat. Különleges és rendkívüli körülményekre való.

     Bűnök megbocsátására csak püspököknek és papoknak van hatalmuk.

• A bűnöket az Úr bocsátja meg, keresztjének és feltámadásának erejével.
• A pap vagy püspök, amikor a bűnbocsánat szentségét kiszolgáltatja, Krisztus nevében cselekszik. A papot vagy püspököt felszentelése hatalmazza fel, hogy Krisztus nevében cselekedjen a szentségek kiszolgáltatásakor.

     A pap vagy püspök soha, semmilyen körülmények között, semmilyen okból nem mondhatja el a gyónó bűneit senkinek. Ezt nevezzük SZENTSÉGI PECSÉTNEK vagy gyónási titoknak.

     Akik a bűnbocsánat szentségéhez járulnak, azok Istent sértő bűneikre Isten irgalmas bocsánatát kapják meg. Egyszersmind kibékülnek az Egyházzal, amelyet megsebeztek bűnükkel, és amely közreműködik megtérésükben szeretetével és imájával. (Lumen gentium, 11.)

Vissza a szentségekhez