Filme Porno



Főoldal
Plébánia története
Plébánosok névsora
Templomaink
Munkatársak
Egyháztanács
Miserend
Hirdetések
Keresztelő, Esküvő, Temetés
Napi evangélium
Szentségek
Temetőszabályzat
Halottaink
Imádságok
Hittan
Kis liturgikus illemtan
Ajánlott oldalak
Elérhetőségeink
Szentek élete
Katolikus Lexikon
Album
Videó

A pápalátogatások célja és jelentősége

A pápalátogatások az elmúlt évtizedek során a péteri szolgálat egyik legfontosabb eszközeivé váltak. A pápák zarándokként indulnak útnak, hogy tanúságot tegyenek Krisztusról és az evangéliumi értékekről.

Húsz évvel ezelőtt került sor Boldog II. János Pál első magyarországi látogatására. A sorban 52. nemzetközi utazása nemcsak hét magyar várost érintett, hanem azt megelőzően magában foglalta a czestochowai Ifjúsági Világtalálkozót is. Utóda, XVI. Benedek pedig az elmúlt napokban teljesítette huszadik nemzetközi utazását, ugyancsak az Ifjúsági Világtalálkozó kapcsán, Madridban. A magyarul főként pápalátogatásként emlegetett esemény az utóbbi évtizedek során önálló műfajjá fejlődött, és a péteri szolgálat egyik leghatásosabb eszközévé vált.

„Pápaként utazunk oda: nem kiránduló magánemberként, de nem is ünnepélyek és szertartások főszereplőjeként, hanem püspökként s a püspökök testületének fejeként; mint főpásztor és misszionárius, emberek halásza (vö. Mt 4,19), aki korunk népeit és embereit keresi e földgolyón” – ekként indokolta utazásainak gyakorlatát VI. Pál (az 1970. november 25-i általános kihallgatáson). Egy másik alkalommal pedig Szent Péter küldetésével vont párhuzamot: „Ezen utazások nem jelentenek mást, mint az első pápa apostoli útjainak folytatását a mi századunkban, aki azt a magas hivatalt kapta, hogy jelenvalóvá tegye Krisztust minden földrészről és fajból származó emberek számára” (köszöntőbeszéde a Bermuda-szigeteken, ahol Kolumbiából hazafelé utazván állt meg 1968-ben).

Különösen az első időkben VI. Pál fontosnak tartotta kifejteni a pápalátogatások jellemzőit és elsődleges célkitűzéseit. Beszédeiben visszatérően hangoztatta: tisztán vallásos szándékoktól vezérelve, zarándokként indul útra, hogy tanúságot tegyen Krisztusról, bátorítsa, vigasztalja, megáldja a jószándékú embereket, valamint találkozzon egy adott néppel, megismerje azt és tanúsítsa iránta az egyház közelségét és támogatását.

Noha a politikai célkitűzéseket kifejezetten nélkülözik látogatásai, a pápa szándéka – elsősorban a nemzetközi szervezeteknél, illetve a politikai élet szereplőivel folytatott megbeszélései során – a béke, a szabadság, az igazságosság, a népek közötti egyetértés és együttműködés előmozdítása. Ám ez is egyházi célkitűzésnek tekinthető, hiszen – II. János Pál szavaival – „az Egyház útja az ember” (Redemptor hominis, 14.). Ennek megfelelően félrevezető volna a pápalátogatásokban az adott ország politikájának valamiféle szentszéki jóváhagyását, támogatását, netán jutalmazását látni. A pápák ugyanis egyaránt felkeresnek demokratikus államokat és diktatúrákat, mélyen hívő katolikus többségű országokat és elvilágiasodottakat, vagy éppen más vallásúakat.

A látogatások céljai ugyanis mindenekelőtt lelki és egyházi jellegűek, a diplomáciai keretek csupán eszközként szolgálnak, hogy megvalósulásukat elősegítsék. Péter apostol utóda felkeresi a helyi egyházakat, hogy alapvető feladatát teljesítse: jelenlétével, tanításával és a szentségek kiszolgáltatásával megerősítse hitükben a testvéreket, bátorítsa keresztény tanúságtételüket, valamint fenntartsa az egyetemes egyház egységét, a kommuniót, különösen a püspökökkel. Saját tanúságtétele és testvéri gesztusai által pedig a keresztények egységének létrejöttét kívánja elősegíteni. II. János Pál mindezt találóan úgy összegezte, hogy Róma immár nem Rómában van: a zarándok egyház szíveként maga is zarándokká lett a világ útjain.

Emellett a pápa útjai valamiképpen egyházkormányzati eszközzé is váltak, mintegy a püspöki ad limina látogatások „viszonzásává”. Hiszen lehetőséget nyújtanak a legfőbb pásztor számára, hogy a helyszínen ismerje meg az adott helyi egyház helyzetét, tanításával azt az igaz hitre nevelje, nyilvános liturgiái pedig példaként szolgáljanak a klérus és a hívek számára. Különös jelentősége volt ennek a II. Vatikáni Zsinatot követően, ami tulajdonképpen a modernkori pápalátogatások kialakulása egyik indokának is tekinthető: a pápa a zsinati tanítást a világ minden részén személyesen kívánta bemutatni, a rendelkezések megvalósítását példájával is elősegíteni.

 

Érszegi Márk Aurél/Vatikáni Figyelő/Magyar Kurír

Szent Mihály Római Katolikus Plébánia 2024 Készítette www.wdx.ro