A pápalátogatások válfajai és szervezési feladatai

A pápalátogatás másik jellemző indoka, amikor egy meghatározott eseményre hívják meg a Szentatyát. Lehet ez akár a kontinens püspökeinek gyűlése (pl. XVI. Benedek 2007-es brazíliai útja), valamely fontosabb egyházi intézmény kiemelkedő évfordulója, ünnepe (pl. XVI. Benedek 2010-es máltai látogatása Szent Pál hajótörésének 1950. évfordulóján); nemzetközi eucharisztikus kongresszus (VI. Pál 1964-ben Bombay-ben), nemzetközi ifjúsági világtalálkozó (a pápák eddig mindegyiken részt vettek), boldoggá- vagy szenttéavatás (II. János Pál rendszeresen avatott boldogokat és szenteket utazásai során, XVI. Benedek csupán egyszer, Angliában), felszólalás egy nemzetközi szervezet gyűlésén (pl. VI. Pál, II. János Pál és XVI. Benedek az ENSZ-ben) vagy éppen találkozás más keresztény felekezetek vezetőivel (pl. VI. Pál 1969-es genfi látogatása az Egyházak Világtanácsánál).

A magyarországi pápalátogatások mindkét említett kategóriát képviselik. 1991-ben II. János Pál végiglátogatta az országot, a magyar hívek és a társadalom szinte minden szegmensével találkozott. 1996-ban a Pannonhalmi Főapátság millenniumát ünnepelni érkezett hazánkba (igaz, eredetileg lett volna egy ökumenikus indoka is az útnak, ha megvalósulhatott volna a találkozó II. Alekszij moszkvai pátriárkával).

Jóllehet a pápalátogatások szervezése meglehetősen összetett feladat, a Római Kúrián belül nincsen külön erre a célra létesített szervezeti egység, hanem minden hivatal a maga kompetenciája szerint működik közre. A koordináció egy személy kezében összpontosul, azonban mind a mai napig nem létezik ennek megfelelő hivatali beosztás. VI. Pál Paul Casimir Marcincust bízta meg utazásai megszervezésével, aki abban az időben az Államtitkárság munkatársa volt, majd a vatikáni IOR bank vezetője lett. Tőle 1982-ben Roberto Tucci SJ, a Vatikáni Rádió főigazgatója vette át a megbízatást, akinek bíborosi kinevezésekor Renato Boccardo érsek, a Vatikánvárosi Pápai Bizottság főtitkára kapta meg a feladatot. Ezt követően Alberto Gasbarri, a Vatikáni Rádió adminisztratív igazgatója lett a pápalátogatások felelőse, aki Tucci atya munkatársaként már 1982 óta részt vett a szervezésben.

Az elkészítés és a lebonyolítás nagy része az érintett országban működő apostoli nunciatúra, valamint a Pápai Államtitkárság feladata, de az itáliai és római látogatások esetében a Pápai Ház Prefektúrája is közreműködik. A szertartások tekintetében ilyenkor is a Pápai Szertartásmesteri Hivatal munkatársai illetékesek. A pápa biztonságáért elsősorban a fogadó állam felel, de elkíséri a Pápai Svájci Gárda és a Vatikánvárosi Csendőrség néhány tagja is. Minden pápalátogatást megelőzően alapos helyszíni szemlét tart egy vatikáni előkészítő bizottság.

Utazásai során a pápa mindig egyházi intézményekben száll meg, jellemzően az adott ország fővárosában működő apostoli nunciatúra épületében. Ennek megvan az az előnye (biztonsági szempontból is), hogy így a pápa külföldön is mintegy „házon belül” van. Csupán egy alkalommal fordult elő, II. János Pál 2002-es azerbajdzsáni látogatásakor, hogy alkalmas egyházi intézmény híján a pápa szállodát vett igénybe.

Visszatérő kritika szokta érni a pápalátogatások magas költségeit. Minden állami látogatásnak megvannak a maga protokolláris és biztonsági igényei, amelyeket a meghívó állami hatóságok biztosítanak. A helyi egyház pedig jellemzően az egyházi jellegű programok költségeit viseli, még ha az állam, vagy akár maga a Szentszék nyújt is hozzá támogatást. A pápalátogatások költségei persze nem a pápa valamiféle különleges luxusigényei miatt magasabbak, mint más államfők vizitjeié. Valójában a nagy nyilvános események megszervezése és lebonyolítása kerül sokba: ezeket viszont az teszi indokolttá, hogy a pápával az adott ország polgárai általában jóval nagyobb számban kívánnak találkozni, mint bármely más külföldi méltósággal.

A sorozat előző részei:
A pápalátogatások célja és jelentősége
Pápalátogatások régen és ma

Érszegi Márk Aurél/Vatikáni Figyelő/Magyar Kurír