Filme Porno



Főoldal
Plébánia története
Plébánosok névsora
Templomaink
Munkatársak
Egyháztanács
Miserend
Hirdetések
Keresztelő, Esküvő, Temetés
Napi evangélium
Szentségek
Temetőszabályzat
Halottaink
Imádságok
Hittan
Kis liturgikus illemtan
Ajánlott oldalak
Elérhetőségeink
Szentek élete
Katolikus Lexikon
Album
Videó

„Álmom, célom 2009-re”
Böjte Csaba testvér levele


Találkozás, kézfogás, szövetség!

Minden mi e földön van és él, a találkozásból, a felek javát, kibontakozását, életét szolgáló szövetségbõl született. A legegyszerûbb sejtek is parányi atomok közösségébõl épülnek fel. Ha körülnézünk a világban minden, de minden társat, szövetségest keres, partnert, kivel összefogva önmagát, megálmodott szép létét meg tudja valósítani. Az, ami vagy aki elzárkózik, az magára marad, elkezd sorvadni, elhal, elpusztul.


Kárpát-medencei nagycsaládunkat az összefogás, a befogadó jóság szülte. Árpád vezér a honfoglaláskor meg tudta szólítani és egy asztalhoz tudta ültetni az újonnan érkezett törzseket, de a már rég itt élt közösségeket is. Nekem olyan jól esik tudni, hogy ezekbõl az idõkbõl nem kerültek elõ üszkös romok, tömegsírok. Kárpát-medencei nagycsaládunk, a történészek szerint Árpád vezérsége alatt nem kegyetlen csatákból, hanem bölcs vérszerzõdésbõl, a törzsek egymást szeretettel elfogadó szövetségébõl született.

Annyira szeretem magam elé képzelni azt a ragyogó szép tisztást, ahol tanácskozni összeültek az akkor élt nagyjaink. Szinte látom, ahogyan a marcona hadfik egymást méregetve, dühösen kardjuk után nyúlnak, hogy valós vagy vélt igazukért elégtételt kérjenek – de látom, ahogyan bölcsen, határozottan megfogja karjukat Árpád atyánk, és szelíden inti õket: „Nézzétek, milyen szép nagy ez a Kárpát-medence, van itt hely mindannyiunknak, ha össze fogunk, ha bölcsen és jóságosan egymás hóna alá nyúlunk, és váll a váll mellett dolgozunk, akkor itt a magunk, gyermekeink számára hazát, otthont, egy tündérkertet alapíthatunk."

Milyen jó lett volna jegyzetelni, rögzíteni ezeket a beszédeket, a sokféleségbõl egységet kovácsoló Árpád atyánk karizmatikus gondolatait, vonásait, álmait, mely otthont teremtett számunkra ezen a földön. Milyen jó lenne ma is újból és újból felolvasni, meghallgatni, idézni õt.  

Az emberek biztos, hogy elõre gyanakodva figyelték egymást, de aztán szívüket megnyitotta a szép szó, örömmel hallgatták az éber szemmel álmodó nagy embert, a közösséget szülõ, és így népünk atyjává váló vezért. Hallgattak a jó szóra, magukévá tették Árpád álmát, pedig akkor, ott olyan kevés esélye volt annak, hogy a sok törzsbõl, népbõl egy egységes közösség, egy ország szülessen. A csoda, melyben Árpád atyánk hitt, megtörtént, nagyon gyorsan, a másik be- és elfogadásából Európa közepén megszületett egy ország, mely jóságosan otthont adott mindenkinek. Nem tudom, hogy a sok törzs, a már a medencében élõ avar, szláv közösségek és õseim a székelyek pontosan mikor és hol tették magukévá ezt a szép Árpádi álmot, de hiszem, hogy az a nap volt népünk születésnapja.

Ünnepre születtünk, de ha valamit szeretnék megünnepelni az egészen biztos, hogy nem Mohács, vagy az aradi vértanúk emléknapja, de nem is Trianon, vagy 2004 december 4., hanem ez a névtelen nap, a vérszerzõdés, a szövetségkötés napja. Én ezt a napot szeretném gyermekeinkkel, testvéreimmel mind tudatosabban megünnepelni, újra megélni. Lelkem az Istennel kötött szövetségbõl született, az Újszövetség gyermeke vagyok, testem, létem e földi horizonton, Árpád vezér világ felé nyitott álmából, a vérszerzõdésbõl fakadt. Mindkét szövetség nyitott a közösségre, az új testvérekre, arra, mit Jézus Krisztus így fejez ki: „Legyetek egyek, ahogyan Én és az Atya egy vagyunk..."

Annak idején könnyes szemmel fogtuk meg egymás kezét és énekeltük: „Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk, boldogok legyünk..." Hittük, hogy ezt az álmot meg is fogjuk tudni valósítani, ha felnövünk. Papi életem jelmondata anyánk, az Egyház a II. Vatikáni Zsinaton megfogalmazott szép gondolata: "Isten azt akarja, hogy az emberiség egy családot alkosson, és egymásnak testvérei legyünk".

Nem leszámolni, háborúzni akarok, hanem testvérekre találni. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy a testvér felé kinyújtott kezet elõbb-utóbb szeretettel megfogják. Hiszem, hogy mindig van tovább, van jövõ, de csak annak, ki nem magába roskadva bezárkózik, hanem aki mer a kölcsönös szeretet nevében elõrelépni, szövetséget kötni.

Számomra az Úr 2009-es esztendeje az életért vállalt szövetség megkötésének, megújításának az éve lesz. Szeretném magasba emelni Árpád zászlaját, és hívni mindenkit, ki itt él a Kárpát-medencében, hogy egy lakható, élhetõ világot, otthont, tündérkertet teremtsünk imádságos kitartó munkával, sok-sok továbblépést keresõ õszinte beszélgetéssel, a magunk és az ajándékozó Istenünk örömére. 

Szeretettel, Csaba testvér

Déva, 2009. január 1.

Magyar Kurír

Szent Mihály Római Katolikus Plébánia 2024 Készítette www.wdx.ro