Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Főtisztelendő Paptestvérek, Krisztusban szeretett Hívek! 

     „Tutto andrà bene” (minden rendben lesz), e rövid mondat jelent meg tavaly március elején az olaszországi Lombardia régió néhány települése házának ajtajára ragasztott cetlin, majd futótűzként terjedt el nem csak teraszokra kitűzött transzparenseken, hanem a közösségi médiában is. „Minden rendben lesz”.

     Közel két év elteltével – látva a bizonytalanságot, a félelmet, a bizalmatlanságot, a megosztottságot – aligha sikerül már e mondat bátorításába kapaszkodni. Úgy tűnik, hogy a világ jelenlegi állapota és mindennapi életünk mintha nem a megoldás felé haladna, hanem a még nagyobb zavarodottság jeleit mutatná.

     A politikában, a gazdasági életben, de társadalmi szinten is egyre nagyobb a szakadás és az ellentét az emberek között, mintegy kiszorítva, megfojtva az együttélés legfontosabb alapját, a szeretetet. Világunk gyors változása felerősítette az emberi gyöngeségeinket és bűneinket: a bizalmatlanságot, a rágalmat, az előítéletet, az irigységet. Mindez aggodalommal és félelemmel tölti el a szívünket.

     „Ne féljetek!”. Így kezdi az angyal Jézus Krisztus születése örömhírének közlését a pásztorokkal. „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek (…) ma megszületett a Megváltó nektek” (Lk 2,10-11). Isten emberré lett. Ez Isten jelenlétének csúcspontja és teljessége népe körében. Az Ószövetségben Istent nem láthatta senki, mert életébe került – a felhő, a láng jelezték jelenlétét, a próféták közvetítették üzenetét (Kiv 24; Kiv 33,18-23; Iz 6,1-5). Az idők teljességében azonban megjelent, felvette emberi természetünket, hogy félre nem érthető nyelven elmondhassa és életének példájával megmutassa Isten szeretetének a titkát.

     Az első Karácsony ezt a reményt hozta a világba, az emberek szívébe: bármi is történjen, nincs okunk a félelemre, az aggodalomra, mert Isten úgy szerette – és szereti ma is – a világot, hogy közénk jött, megszületett közöttünk. Istenünk szenvedélyesen szereti az embert, szeret bennünket: mindent odaadó, önfeláldozó szeretettel.

     Jézusban Isten személyesen jött közénk. Megtestesült, beleszületett a világba. Nem eszmévé, nem ideológiává, hanem testté lett. Isten, a mindenható, a végtelen, részese lesz a mi emberi törékenységünknek, végességünknek. Megtanított helyesen élni. Ezért tudunk bizakodóan tekinteni a jövőbe.

     Szent II. János Pál pápa így bátorít ma is minket: „Ne féljetek a jövőtől! Krisztus által hinni tudtok a jövőben, akkor is, ha nem tudjátok felismerni még a körvonalait sem. Ti az Úrra bízhatjátok magatokat a jövőben, és így felülkerekedhettek a bátortalanságokon, amit a feladat nehézségével és a jutalom értékével szemben éreztek (...) mert ti tudjátok, hogy az Úr veletek van minden utatokon!” (Szent II. János Pál pápa üzenete a Béke XVIII. Világnapjára)

     Halljuk meg ma is a megerősítést: „Ne féljetek!” Isten velünk van minden utunkon, életünk minden eseményében és mozzanatában. Higgyünk a Megtestesültben. Nem a világ történései félelmetesek, hanem a hitünk kevés. Minden Karácsony megerősít bennünket abban a hitben, hogy Isten ma is beleszületik ebbe a világba, mellettünk van emberi gyengeségeink és bűneink ellenére, általunk és velünk akar a világ megújulásán munkálkodni.

     Tegyünk félre minden rossz gondolatot, minden hátsó szándékot. A pásztorok lelkületével és tiszta szívével boruljunk le lélekben az emberi alakban megjelent Isten Fia előtt. Kapaszkodjunk erős hittel a minket ma is szenvedélyes szeretetével körülvevő Istenbe, hiszen Ő erősíti meg gyönge hitünket, Ő adja vissza szívünk békéjét. 

     Kegyelemteljes Karácsonyi Ünnepet és áldott boldog Újesztendőt kívánokFőtisztelendő Paptestvéreimnek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek! 

     Gyulafehérvár, 2021. december 25-én, Karácsony – Urunk születése főünnepén                

            † Gergely

                érsek